Valahol azt olvastam a csodával kapcsolatban, hogy egy dolog hinni benne és egy másik dolog várni is azt. Jómagam hiszek ugyan a csodában, de azért szeretem meggyorsítani a bekövetkeztét és nem vagyok rest felismerni sem azt, ha épp átélni van szerencsém. Amikor az EgészségIskolával Nyíregyháza felé vettük az irányt, még nem gondoltam, hogy itt talál majd rám az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legtöbb apró csodát rejtő EgészségIskolája.
Megismerve a megrendelő iskola sajátos működési területét (hátrányos helyzetűek bázis iskolája), négy tantárgy anyagát csomagoltuk be a programba. Vittünk börtönbe zárt szabadságot, bolygót megmentő erőszakmentes lázadást, pár menekülő lelket és némi szexuális tartalmat.
Mindkét napon nagyjából negyven, javarészt 14-18 éves diákkal nyitottuk meg a tanévet, ami már az első pillanattól kezdve igen vidámnak ígérkezett. Mivel felbukkanásom után pár pillanattal már tisztáznom kellett, hogy olasz zászlóval díszített kerékpáros sapkám nem a Magyar Gárdához köt, hanem a pesti kerékpáros világhoz, már éreztem, hogy végre találtunk pár olyan srácot, aki nem fél kérdezni, ha kíváncsi az igazságra.
A kezdeti bizalmatlanság a tanévnyitó után egy pillanat alatt eloszlott és mi boldogan ráhasalhattunk a jóleső tanítva tanulás hullámaira. A diákok beszélgetésre való állandó nyitottsága és felnőtteket messze megszégyenítő őszintesége aranyozta be az órákat. Igazából nem kellett bevonni őket a tanulásba, mert magukat és egymást vonták be. Mindent nagy érdeklődéssel fogadtak és örömmel vették tudomásul, hogy valóban érdekel minket mindaz, amit mondani szeretnének. Ügyesen találtak középutat a jelentkezés és a bekiabálás között, a tegezésre viszonylag hamar át tudtak állni. Fegyelmező szót soha nem kellett mondanunk az együttműködési hajlandóságukat hibátlanul fordították át önfegyelmezésbe és vidám, csipkelődő ismerkedésbe.
Vágták, hogy nem habiszti amit mondunk, ezért ők is adták a frankót, meg az őszintét – ha értitek, mire gondolok.
Szinte minden órámon téma volt a cigányok és a gádzsók egymás mellett élésének napi aktualitásokat sem mellőző kérdésköre. Beszéltek az utóbbi években erősödő félelmeikről és sérelmeikről is. Sokuknak volt a családjában olyan, akit cigány származása miatt ért hátrányos megkülönböztetés. Megosztották velem érzéseiket az iskolájukban kialakult békés és biztonságos körülményeikről és arról, hogy náluk nincs harag roma és magyar között, ami nem csak annak köszönhető, hogy több a roma, hanem annak, hogy pontosan tudják, nem a származás az, amitől valaki jó, vagy rossz emberré válik, hanem egyedül a tettei azok, amelyek meghatározzák, miként él ezen a földön. Igazi hazafiság és hazaszeretet bujkált a szavaikban, összetartást és összetartozást mutatva nekünk és egymásnak. Öröm volt látni, a körben ülők között olyan párt is, ahol cigánylány fogta a gádzsófiú kezét. Én ezt a képet lassan már elfeledni véltem, olyan régen nem láttam.
Alkalmazkodva a helyi elvárásokhoz és az igényekhez, szinte minden csoportban fontosnak tartottuk megerősíteni a tartásukat, éreztetni velük, hogy mennyire fontos az, amit mondanak, és ahogyan éreznek, mert erre a békességre, kíváncsiságra és együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a mai fiatalok megváltoztassák a világ menetét, mert ha ők nem teszik, akkor nem teszi meg ezt helyettük senki. Nem tudtunk mindig pontos választ adni a hogyanra, de minden órán törekedtünk arra, hogy további erőt serkentsünk bennük és felkeltsük a tudás iránti élethosszig tartó vágyat, és megerősítsük az iskola és a tanulás fontosságát.
A szünetekben mindent tudni akartak rólunk, bátran kérdeztek minket a munkánkkal és a családunkkal kapcsolatban, kifejezték örömüket és kritikájukat, a rövid szünet végén pedig vidáman folytatták a tanulást az órákon.
Mindkét nap úgy repült el a tanév, mintha egy perc lett volna. A tanévzáró vidám pillanatai lehetőséget adtak arra, hogy elmondjuk nekik milyen sokat tanultunk tőlük és cserébe mi is megtudtuk, hogy mit visznek magukkal az EgészségIskolából. Volt tizenéves diák, aki az erőszakmentességre törekvést emelte ki, mint utat mutató fonalat és volt olyan tinédzser is, aki azt mondta, nagyon örül annak, hogy itt lehetett, mert neki eddig nem volt része ilyen programban, de nagyon fontosnak tartja, hogy eljöttünk, mert szerinte a jó program nem csak a gazdagoknak, hanem mindenkinek jár.
Magasra tették a lécet a Bencs László Szakiskola tanulói. Nagyon magasra.